Öngyilkosság ellen némi felafejjel
siborze.kibernet.hu
Oldalak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, összesen: (39)
Csak Viktor - mail - 2017.01.09, 08:12
Sziasztok! Ide írom a levelem,hogy tudja meg mindeki. Kedves anyu elöszőr tőled búcsúzom ,köszönök mindent mit értem tettél,köszönöm hogy felneveltél sajnálom hogy fájdalmat okozok,de nekem így lesz a legjobb. Kedves apu hozzád szólok neked is annyi mindent köszönhetek és tőled is bocsánatot kérek az önőségemért , de nekem így a legjobb. Kedves testvéreim köszönöm hogy itt voltatok nekem ,igaz nem mindenben érettünk egyet, de tudom hogy mindig szeretettek Kedves Katalin neked is írok, sajnálom hogy ez történt köztünk, én nélküled élni már nem tudok,sajnálom,de tud hogy igazán szerettelek ,mindig , sajnálom hogy tönkre tettem mindent.
Pit - mail - 2016.12.27, 19:03
Amúgy okoskodok itt ,közben meg én is szarban vagyok,mély szarban :(
Pit - mail - 2016.12.27, 03:33
szar


Te keményen lelki beteg vagy keményen,és azzal ,hogy utálod magad és mindent azt vonzod be amit nem szeretnél,amíg nem változtatsz addig nem fog sikerülni semmi sem.Én is szar helyzeten vagyok sőt parázok a jövőmtől,de úgy érzem valahogy ki kéne jönnöm ebből.Tudom piszok nehéz pláne egyedül de kérdés kinek mi vagy ki segít,én próbáltam a fizetős részt kineziológus,meg pszichológus de ezek csak alkalmak xy ezer forintokért,nekem pl valaki olyan ember kéne aki nem lehúz anyagilag a segítségért hanem mindig ott van és ha csúszok seggbe rúg,hogy hé hé nem eshetsz se vissza se lejjebb.Egyszer élünk és ezt is utáljuk?
Online szótárfüzet - Tanulj a kedvenceidből, tegyed a szavakat szótárba, tanuld a mobilodon!
szar - 2016.12.26, 18:58
Miért én? Miért mi?
Csak a szokásos kérdesek. Mostanában egyre gyakrabban felteszem. Mert megszeretném érteni. Ha már váltztatni - úgy tűnik - nem tudok, nem lehet rajta.
Tényleg nem értem. Mit tettem, mit követtem el az isten, élet sors ellen, hogy ennyire büntet, hogy ennyire gyűlöl, hogy ennyire elgáncsol a mindennapokban és boldogtalanná teszi létezésem minden pillanatát. Sőt, továbbmegyek: most már ott tartunk, hogy a fenti mondatot - családom miatt - ki kell, hogy javítsam: miért gyűlöl minket isten?
Nem tettünk semmi rosszat amiért ezt érdemelnénk. Csak létezni szeretnénk. Nem reménytelenül, nem lveszve és megkeseredve, nem pesszimistán... pusztán csak túl akarjuk élni ezt az átkozot életet - legalább egy kis boldogsággal.
De nem. Nem adatik meg.
Itt vagyok például én. Néhány hónap múlva 28 éves vagyok. És 28 évesen nem értem el semmit. Nincssaját lakásom, nincs munkám, örök elégedetlen vagyok és teljes szívemből gyűlölöm magam.
Félreértés ne essék: kapálózok, próbálkozok. És ez teszi még rosszabbá az egészet.
Minden egy dologra vezethető vissza. Egy olyan fogyatékosságomra, amit az emberek legnagyobb része még csak el sem tud képzelni - az a kis százalék, aki megtapasztalta valószínűleg már régen nem él. Mert így nem lehet.
Évek óta küzdök és küszküdök, több tucat hónapnyi harc van mögöttem - a mumus erősebb. Csinálhatok akármit, örökké követni fog. És nem csak azt az egy területet teszi tönkre - megfertőz mindent! JUtálom magam, gyűlölök létezni, undorít a múltam és nevetséges a jövőm.
Ahogy írtam, küzdök. De teljesen hasztalan. Hamvába halt próbálkozás. Elvégezni egy újabb felsőfokú iskolát? Röhej, továbbra sem leszek elégedett magammal és úgyis csak az összehasonlítás jár majd a fejemben. "Apróságok" - mondják azok, akiket szeret isten, akikre nem ró mérgező, gyilkos keresztet. Hogy ők jobbak. Hogy nem egy tanárom fiatalabb nálam. Hogy én vagyok a legértéktelenebb, legselejtesebb a földön.
Azt nem éretm, mi a célje ezzel az egésszel ennek az átkozott istennek.
Aláírom, a keresztem miatt rosszabb emberré váltam. Elszakadtam családomtól, elüldöztem barátaim - de könyörgöm, ezek egy folyamat eredményei! És a láncreakciót nem én indítottam be...
Viszont álljunk meg egy pillanatra! Mi volt előtte?
Hát pont ez az! Itt van akuty elásva - semmi sem indokolja a csapásokat. Illetve, ha én ezt érdemlem, másoknak miért jobb? Miért nem kapnak legalább ekkora terhet? Nem akarok pálcát törni senki felett - csak tisztázni szeretném, miért én, miért mi, azok, akik sokakhoz képest kevésbé bűnösebbek.
És mindezek ellenére ezt a békát még le is nyelném...De isten/sors/élet még egyszer, még utoljára egy jó nagyot belémrúgott, ráadásul ott, ahol a legjobban fájt.
Most az öcsémet szemelte ki magának.
Ő a célpont, őt kell tönkretenni és mindenáron megtörni, megerőszakolni, elpusztítani... pedig (gondolom nem kell mondanom) ő sem tett semmi rosszat.
Mégis, isten kizárólag velünk szórakozik.
Jó lenne lemenekülni. feladni a küzdelmet a nagyobb, gonoszabb, szadistább hatalom ellen.
Talán egyszer. Talán nemsokára. Ha szerencsém van, meghalok egy balesetben. Bízom benne, hogy vészesen közeleg az idő, amikor elmondhatom: nem sikerült.
És elég bátor leszek megtenni.
Pit - mail - 2016.12.26, 00:37
Sziasztok,olvasgatom az írásokat búcsú leveleket,olvasom van aki valaki miatt akar öngyilkos lenni de senki nem ér annyit,hogy miatta megölje magát az ember.Piszok nehéz tudom sokszor gondoltam én is bele az öngyilkosság dologba,csak nekem nincs annyi bátorságom .hogy meg is tegyem,pedig őszintén meg mondom én is a szarban fetrengek mert le vagyok bénulva az utóbbi időben lelkileg,aggódok a jövőmért,a pénz miatt félek nem lesz és akkor mehetek az utcára,bár jelenleg nem így állok de rettegek a dolgoktól az élettől.De most úgy néz ki megismertem egy lányt,csak hát nem itt lakik a közelben nagyon szeretném megismerni de ugye egyből felötlött a pénz ugye a távolság miatt,de szeretném megismerni.Na a lényeg szar minden de valahogy mégis ragaszkodom az életemhez mert tényleg csak ez az egy van belőle ezzel a testtel és ezzel a tudattal.Olvastam lentebb valaki írta,hogy elveszített valakit akit szeretett és anélkül nem akar élni,annyiban igazat adok neki,hogy ma olyan rabszolga élet van szinte csak a munka a hajtás és egyedül nem valami jó úgy ,hogy csak a munka míg meg nem hal az ember,szóval ezzel nem tudok vitázni,de ha próbálna ismerkedni vagy egyéb dologgal kiküszöbölni a bánatát talán sikerülhetne valami,amitől boldogabbnak érezné magát.Bár azt szokták mondani ne mástól várjuk a boldogságot mert mi magunknak kéne alapból pozitívnak és boldognak lenni.
Egy lány - 2016.12.25, 21:22
Szaisztok! Ide írom a levelem,hogy tudja meg mindeki.
Kedves anya elöszőr tőled búcsúzom ,köszönök mindent mit értem tettél,köszönöm hogy felneveltél.sajnálom hogy fájdalmat okozok,de nekem így lesz a legjobb.
Kedves apa hozzád szólok neked is annyi mindent köszönhetek és tőled is bocsánatot kérek az önőségemért , de nekem így a legjobb.
Kedves testvéreim köszönöm hogy itt voltatok nekem ,igaz nem mindenben érettünk egyet, de tudom hogy mindig szeretettek
Kedves Roland neked is írok, sajnálom hogy ez történt köztünk, én nélküled élni már nem tudok,sajnálom,de tud hogy igazán szerettelek ,mindig , sajnálom hogy tönkre tettem mindent.
válasz ivett - 2016.12.23, 22:26
Ne add fel:) 2 éve hogy minden nap én is erre gondolok tudom mi zajlik le benned hasonló cipőben járok. De el döntöttem kezdek egy másik életet máshol és nem adom meg nekik azt az örömöt hogy elsírathassanak!!! :) Üdv Toni
Senki - 2016.12.23, 21:57
Nem vagyok jó ember. Tudom. És utálok minden egyes reggel ezzel a tudattal felébredni. Alig várom, hogy végre ne keljen ezt éreznem. Mindenkinek jobb lesz nélkülem. Nem érdemlem meg, hogy szeressenek. Mondjuk már többször is tudtomra adták, hogy sok gond van velem. Valószínüleg megkönnyebbülnek majd, ha megtudják hogy meghaltam.
Ivett - 2016.12.22, 13:39
Nem is értem miért írok ide.. talán a reményveszteség miatt,talán mert bele fáradtam, talán mert már nincs erőm.Igen úgy gondolom,hogy az utóbbi. Napok óta másra sem tudok gondolni,csak arra,hogy hogy csináljam/folytassam ezt az egész sz*rságot. Igen ez egy nagy ürülék semmi más. Éveken át szenvedtem,hogy végre eltudjak menekülni a családomtól, És igen sikerült!! DE nem boldogultam nélkülük,bűntudatot éreztem, hogy elhagytam őket. Vissza jöttem a párommal,csuda jó volt minden egy ideig,igen egy IDEIG..Aztán kezdődött minden előröl. Újra a szeretet hiány,nem törődés,csak a gyűlölet,csak önmgaunk nézése és a másik letaposása.Adtam a kisujjam kellett az egész testem elven ment újra minden. A veszekedés, mindenkivel az ellenségeskedés. Páromon úgy érzem már nem úgy viszonyul hozzám mint akkor.. Nagyon rossz érzés,hogy akivel az életed össze kötötted az is ellened szegül, és amit elvárnál azt a "kis apróságot" hogy támogasson és szeressen és hozzád bújjon amikor zokogva bújsz a párnádba az sincs meg. Na igen itt mondom már azt, hogy ELÉG VOLT. Tanácstalan vagyok mit tegyek, mi lenne a helyes megoldás, jobb lenne véget vetni mindennek? vagy jobb lenne ugyan olyanná válni mint ők? vagy ugyanúgy minden napot végig szenvedni? Nem tudom, és nem tudom kihez fordulhatnék... foorduljak droghoz,alkoholhoz?vagy valóban jobb lenne véget vetni ennek a sz*rságos életnek?!
Alice - mail - 2016.12.09, 23:17
Úgy érzem, nincs értelme az életemnek. Itt akarom hagyni ezt a poklot, amiben élek. Senkim nincs aki őszintén gondoskodna velem nap mint nap, vagy akiről én gondoskodhatnék. Számtalanszor* megjártam a poklok poklát, nem látom a kiutat. Elméleti síkon bármit meg tudok oldani, de lelkileg megtörtem. Nem tudok saját magam érzelmi támasza lenni. Nincsenek barátaim, a családomat elhagytam, mert elhagyták lelkemet. Van egy párom, akit mindennél jobban szeretek, a legnagyobb álmom ezen a földön, hogy együtt élhessek vele és közös családunk legyen. Csodálatos jövő várhatna ránk, de azt érzem, ő elhagy. Nincs velem, nem keres. Több, mint 24 órája nem tudom, mi lehet vele, nem érdeklem. Azt érzem, nem szeret. A csilagjegyünk és a szeretetnyelvünk nem ezt vallja. Mégis amikor nem vagyok vele, mintha megszűnnék létezni. Nem foglalkozik velem. A mai modern világnak köszönhetően feltalálták a mobiltelefont és az internetet. Bármikor írhatna pár sort arról, hogy hogyan érzi magát, mivel van elfoglalva épp, mi jár a fejében stb. Ő ezt nem teszi meg. Nincs más dolog, ami ideköt a földhöz, rajta kívül. Képes vagyok feladni a többi álmom, mert el tudom képzelni, hogy teljesül és ha elképzelem, az már majdnem ugyanolyan, mintha teljesült volna. Nem tudom, mi vár rám a halál után egész pontosan. Hova kerül a lelkem. Utaztam már dimenziókban, de fogalmam sincs, hol lyukadok ki ha végem lesz. Szeretnék egy szebb és kedvesebb világra lelni, ahol boldog lehetek és boldog tudok lenni egyedül is. Itt nem megy. Bármit teszek, mindig ugyanoda lyukadok ki. Megőrülök. Nincs velem senki. Egyedül nem izgalmas az élet. Egész nap csöndben lenni, még szörnyűbb, mert amikor eljön az a ritka pillanat, hogy meg kell szólalnom, elakadok, megijedek saját hangomtól, mert keveset hallom magam. Keveset tudok megnyilvánulni mások előtt. Felakarom adni. Kérlek Istenem, segíts, hogy oda juthassak, ahol megtalálhatom a nyugalmat és békét!
Oldalak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, összesen: (39)


banner



eXTReMe Tracker