Öngyilkosság ellen némi felafejjel
siborze.kibernet.hu
Oldalak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, összesen: (39)
Anna - mail - 2017.03.24, 07:05
Alólam is most nagyon kicsúszott a talaj. Nagyon a határán vagyok az öngyilkosságnak, sok energiámba belekerül, hogy ezt napról napra húzzam.Sok a munkám, tele van előre bejegyzett ügyfelekkel a naptáram. Viszont a mindennapos 12 órázásba, az állandó jellegű megfelelésbe, az ennek ellenére nagyon vegyes visszhangba , a legrosszabbtól a legjobbig, belefáradtam, kevésnek érzem a sikerélményt ami éltethetne. Belefáradtam. Kiégtem. Egyedül érzem a nagyvilágban magam, hiába vesz sok ember körül engem.Magányos vagyok, csak lógok a világban. Jönnek-mennek az emberek, de lelkiekben nem kötődöm senkihez sem. Komolyan senki nem vesz. Ha rosszkedvre-depresszióra panaszkodom, csodálkozik az a néhány ember,akinek ezt bevallom,mert egy sikeres, elégedett embernek hittek engem. Félek ugyanakkor az öngyilkosságtól,mert a szervezet küzd mindig magáért. Valóban sikerülni fog? Vagy csak azt érem el, hogy tartós kárt teszek mindössze magamban,és mindössze egy testi vagy szellemi fogyatékos embert csinálok magamból?Mi a gyors és biztos módja a halálnak, amikor az ember nem sokáig küzd, és tutira mehet? Az idegen emberek nem nyújtanak segítő kezet, ők ezt a mélypontot nem élik át, nem éreznek együtt veled, elmennek melletted. Viszont ha kiutat keresel, az sokszor nem azonnal mutatja meg magát. Van e türelmem a kiútkereséshez? Lesz e egyáltalán kiút és ha igen, mikor mutatja meg önmagát? Előző öngyilkossági kísérletem előtt sokáig kerestem a kapaszkodót az életben maradáshoz, a kiutat a halál árnyékából, de azt hiszem most már nincs annyi türelmem hozzá, hogy keressem megint, életem ezen pontján.Előző öngyilkossági kísérletem után is nagyon sokára, több év múlva jött el a kiút első kockája. Ezt meg nincs most erőm kivárni. Belefáradtam.

Admin komment:

Azt nem írod, hogy mivel kerested legutóbb sokáig a kiutat? A klinikai depresszió kezelhető, van rá gyógyszer (és tapasztalatból mondom, hogy segít). Azt írod, hogy sikeres vagy, így el tudsz menni terápiára, ami egyes esetekben felér egy ideiglenes megváltással. Tedd meg, a nem hozzáértők nem tudnak ilyesmiben segíteni, különösen, ha nem is nyilvánvaló, amivel küzdesz.
Missy - 2017.03.05, 11:18
Segítséget kérek én is! 53 éves egyedülálló nő vagyok, 30 év körüli butuska fruskákkal dolgozom. Az egyik teljesen irányítja a másikat minden tekintetben. Azt hittem eddig, hogy jó viszonyban vagyunk, de úgy tűnik mégsem. Az egyiket sikerült megbántani, mert azt modtam neki, hogy fgyjon le. A másik irányító kollégától, akit favorizál, és tőle mindent eltűr, tőlem pedig ezt nagyon rossz néven vette, annyira, hogy azóta átnéz rajtam, mint egy üvegen. De nem szólt, csak miután én rákérdeztem, hogy mi a baja velem. Valószínű ez már csak egy utolsó csepp volt a pohárban, mivel mindig egyedül vagyok, otthon is, munkahelyen is, de azóta nem tudok aludni, napirendre térni ezek felett. Ott tartok, hogy jobb lenne ha nem lennék. Minek élni egyedül, magányosan, és még a munkahelyén is konfliktussal. Nem tudom, miért kellett ezen ennyire megbántódni, természetesen tudom, rossz, ha kritikát kap az ember, mert akkor szembesülni kell az igazsággal. Tudom, butaság, hogy ezt én is felveszem, hiszen én nem bántó szándékkal tettem, hogy őszintén, szembe (nem a háta mögött) megmomdtam az igazat. De most segítségre szorulok, tanácsot kérek, vagy segítséget! Köszönöm.
Én vagyok - 2017.02.20, 20:25
Sziasztok!
20 éves fiú vagyok és kezd elmenni a kedvem az élettől.
Az a baj,hogy állandó pánik és stressz gyötör,nem tudok szabadulni a rögeszméimtől. Az egész kb. 1 éve kezdődött, akkor kezdtem összeesküvés-elméleteket gyártani ,ugyanis az osztálytársaim elég sokat szivattak,de leginkább csak lelkileg,már 9iktől csinálták,én pedig hülye fejjel fél évig tűrtem,mikor szóltam az osztályfőnökömnek,hogy mi a helyzet,utána rászálltak más emberekre,engem hagytak egy ideig,de 12ikben megint elővettek és sokat hecceltek,de végülis kibírtam és leérettségiztem. Csakhogy sokszor úgy tűnt,hogy le akarnak fotózni engem vagy valami,hogy feltegyék a netre és ezzel is megalázzanak,de ezt nem tudom biztosan,facebookra nem hiszem,hogy felrakták volna,inkább valami társkeresőt tippelek. Ráadásul,amikor el kezdtem szakmára járni a sulimban,akkor is szivattak,pedig másik osztályba jártam,a szakmát is ezért hagytam ott. Állandóan úgy érzem,mintha figyelnének,nevetnének rajtam az emberek,pedig átlagosan nézek ki,ápolt is vagyok. Barátaim nem igazán vannak,akik voltak,azokkal sem beszélek már,elidegenedtem tőlük,az egyetlen emberközeg,ahol jól érzem magam,az a családom,de ott sem merek beszélni a problémáimról,félelmeimről,mert azt mutatom nekik,hogy kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok,de ez nem így van. Igazából úgy érzem,hogy az egyetlen megoldás,ha pénzt szereznék és utána járnék a dolgoknak. Persze,lehet,hogy ez az egész csak egy téveszme és képzelődök,de attól még nem hagy nyugodni a gondolat.

Admin komment:

Szia! Szerintem Te magad is látod, hogy ez inkább rögeszme, mint "valóság". Tényleg létezik és undorító a bullizmus - sajnos nagyon sokan sérülnek lelkileg a fiatalok közösségeiben-, de nem gondolom, hogy ez az érettségi után két évvel folytatódna, főként azért, mert ennek a műfajnak egy kis közösségben van közönsége, Te pedig már nem oda tartozol. Nekem innen úgy tűnik, hogy ez egy kórkép, ami kezelhető és nagyon fontos, hogy kezeljék! Az életedet, magadat gyökeresen másképp fogod látni, ha nem rejtegeted ezeket a gondolatokat, hanem elmész egy pszichiáterhez és elmondod neki. Ne habozz, ez nagyon fontos. Amíg nem lépsz fel ellene, mérgeznek ezek a gondolatok. Ne hagyd magad!
Erősleszek! - 2017.02.15, 15:11
Nagyon szépen köszönöm a bátorító szavakat, kedves ismeretlen aki létrehozta ezt az oldalt!
"Biztos, hogy meg kell halni, hogy elmeneküljek? Pont nekem? Én szívjak mások hülyesége miatt?" Igazad van. Nem fogom feladni!
Üdv.
Valaki - mail - 2017.02.11, 15:49
Szerintem csak az próbálkozzon öngyilkossággal, aki valóban véget akar vetni az életének. Ez nagyon veszélyes dolog. Az setek többségében nem sikerül és rosszabb, mint előtte volt. Akinek van lehetősége önkéntesnek menni vagy sokat dolgozni, stb., tegye azt: segíteni fog. Aki tud / tudhat segíteni másokon, inkább tegye azt, minthogy öngyilkos lesz.

Néha
Zolf - 2017.02.09, 22:13
@Pit

Én úgy vagyok ezzel a magasabb szintű tudatossággal hogy hiszem is meg nem is. Akár csak a túlvilágot, a karmát, a jóistent, meg az összes spiritualista maszlagot. Lehet hogy az egész egy hatalmas baromság, amit olyan egyének találtak ki, akik nem kicsit illuminált állapotban voltak.

Sok embernek viszont szüksége van arra hogy higgyen valamiben, mivel az ember maga gyenge halandó. Még a nagy uralkodók is azok, akik lába előtt a világ is meghajolt. (Pl. Kína első császára, aki szinte istenkirályként uralkodott, mégis betegesen félt a haláltól.) Ugyanis a hit erőt ad az embernek. A hit még gyógyítani is képes. Tudományosan bizonyított tény, hogy halálos beteg emberek csak a hit segítségével képesek voltak meggyógyulni. A gyógyulás az életerő helyes felébresztésétől és a gyógyulásra váró tudatának és altudatának állapotától függ. A hitetlenség vagy a kétkedés semlegesíti az akaraterőt! Lényeges, hogy az erő és figyelem elérje a hit és akaraterő oly mértékét, amely megindítja az életerőt, hogy a gyógyítást létrehozza!
Még Jézus is azt tanítja, hogy a hit erejével az ember képes a gyógyulásra. Mondom ezt úgy hogy nem vagyok keresztény (sőt, teljes szívemből megvetem a kereszténységet).
De abban, hogy a hit erejével az ember bármire képes, lehet valami. Pl. én (amikor még nem voltam ilyen negatív f*sz mint most) volt olyan, hogy szerettem volna valamit nagyon elérni, és teljes szívemből hittem is benne, és végül össze is jött a dolog (pl. a szakdolgozatom, amihez abszolút nem tanultam semmit). Tehát én úgy hiszem hogy nincs semmilyen felsőbbrendű akaratnak, istennek alárendelve az ember, csakis saját magának. Hiszen maga dönt a sorsa felől, maga határozza meg azt, hogy mit akar elérni, hogyan akar élni. Ha valaki nagyon erősen hisz magában és a képességeiben, akkor én azt gondolom, hogy képes lesz bármit elérni az életben - mondja ezt egy hitevesztett, megkeseredett, tönkrement, csóró, senkiházi, önutálattól szenvedő f*sz, vagyis én. :)
Pit - mail - 2017.02.09, 20:58
Zolf

Fentebb írtad,hogy lehet a lehet meg ugye tényleg nem biztos,csak hiszel benne,nos ez olyan mintha adnánk a szarnak egy pofont :)
Egyébként olyanon vitatkozunk ami nem biztos,max akkor tudjuk meg ha oda kerülünk,mindenki hisz valamiben csak nem ugyan abban.Én nem tudom,miért tartják sokan olyan misztikusnak a halált,meg miért nem tudják elfogadni,hogy egyszer vége.
Ez az optimista dolog is nagy baromság,megint csak embere válogatja kinek milyen a nézete,nem mindig jó ha az ember teljes mértékben optimista,mer sok csalódás is érheti.Én pl úgy gondolkodom,jobb félni mint megijedni,erre sokan fel csattannak félni??? És a fura nálam beválik sokszor ettől a gondolkodástól ér sok pozitív öröm,mások mégis megszólnak leszólnak ezért.Na most vitatkoztam én már jó pár pozitív boldog emberrel is,mert szerintem mindig nem lehet valaki boldog és pozitív de az ő állításuk szerint igen is lehet aki folyton boldog és pozitív az már egy felsőbb tudati szinten van amit mi kis negatív emberek vagy később érünk el talán vagy sosem,na meg a lenézés mellé,ezért sokszor van kisebbségi érzésem,csak a világ egy színház és az emberek a színészek ezek a magas tudati szinten lévők sem biztos,hogy mindig ott vannak fent,de ugye kifelé mutatni kell a dolgokat,hogy állandóan felnézzenek rájuk.Szóval fura egy faj ez az emberi faj.
Zolf - 2017.02.09, 17:31
@Pit

Ki ne akarná megölni magát, akinek az élete félresiklott és saját maga legnagyobb ellenségévé vált? Ugyanis én pontosan ez a kategória vagyok, viszont én mégsem fogom megölni magamat. Pontosan azért mert (akár létezik, akár nem) én az általam leírt dolgokban hiszek.
Ha valaki megöli magát, az lehet hogy még ugyanúgy szenved továbbra is és lehet hogy örökre úgy is marad (csak a fizikai teste tűnik el, a tudata nem). Esetleg visszaszületik ugyanabba a szar életbe (ami 2x rosszabb lesz, mert viszi magával az előző élet rossz karmáját).
Az a pár évtized amit itt a Földön eltölt az ember, mi az örökkévalósághoz képest? Én ebbe hiszek. De ha keresztény lennék, akkor az örökké tartó pokoli kárhozatban hinnék, teljesen mindegy.

Ki akarna még tovább szenvedni a halál után, hiszen abban a tudatban ölné meg magát hogy véget vet a szenvedéseinek, nem pedig azért, hogy azokat hatványozza. Ehelyett én inkább letölteném azt a rövidebb ideig tartó büntetést, amit életnek neveznek.

Persze - megint hangsúlyozom - hogy lehet hogy nem nekem van igazam. Hiszen ebben a mai világban semmi sem biztos. Viszont én megtanultam azt is az életben, hogy nem mindig lehet az ember optimista. Van olyan helyzet, amikor a rossz után csak rosszabbra számíthat. Ilyen az öngyilkosság. Ettől természetesen az ember még nyugodtan megölheti magát - én nem szándékozom senkit lebeszélni vagy rábeszélni semmire, hiszen az egyén akarata csak az egyéntől függ.
Pit - mail - 2017.02.09, 17:15
Zolf

Köszi szépen a velős le írást,tudod az ember rá van szocializálva egy rendszerre és mindenki úgy alakul mint púpos gyerek a prés alatt :)
Nos nézd én is folyton tájékozódom ,csak ugye magamnak kell kiszűrni valahogy,hogy mi az igazság és a hazugság,de senkit nem lehet elítélni,ha valamiben nem hisz vagy mást állít,ha tájékozódik az ember idővel úgy is alakul a szemlélet módja,én sem olyan voltam mint most.Egyébként most is fel vetődött a lapos föld dolog, múltkor azzal a témával foglalkoztam vagyis kutattam.Egy ember mindig alakul van aki felébred van aki félig van aki sosem,de azért mindent elhinni sem kell,ok bizonyíték keresés tudom ilyenkor a levegőt hozzák fel példának,hogy nem látjuk de mégis létezik,ok én ezt el hiszem mert a hiányát az érezném :D és nem mindig csak tudományos bizonyítékok a bizonyítékok,de nekem az sem konkrét bizonyíték,hogy valaki le írta könyvben vagy dokumentum filmben elmesélte,hogy járt odaát,azért nem az mert ha tudnák az emberek akik nap mint nap fel kelnek,hogy az egész életük hazugság szerintem lehidalnának,és egy elmesélés leírás lehet kitaláció,manipuláció,de lehet igaz is de míg mi magunk nem kerülünk oda addig nem fogjuk biztosra tudni,mi és hogyan van.De ahogy mondtam,nem csak tudományos bizonyítékok létezhetnek.Csak tudod az a gáz mikor annyi nézet van és mind mást mond még ha itt ott néha találkoznak is az elmondások,a vallásról meg ne is beszéljünk hatalmas manipuláció,hinni lehet vallás nélkül is.Szóval a lényeg írhatnék sok dolgot ami a fejemben leledzik sok sok össze szedett információ de nem férne ki ide sőt élőben is csak dőlne belőlem a szó.Látod a végén filozófiai oldalt csinálunk ebből a fórumból,hátha az öngyilkos jelöltek is inkább el kezdenek filozofálni :) Nem mellesleg amúgy nekem is nehéz az életem,na most nem az anyagiakra gondolok,de nem könnyű :(
Zolf - 2017.02.09, 16:30
@Pit

Figyelj, én nem állítok semmit se biztosra. Tényleg nem tudhatom én sem, hogy mi van pontosan a hőn áhított halál után. De akkor azt magyarázd meg, miért van az, hogy több, egymástól teljesen független és eltérő kultúra és vallás szinte majdhogynem ugyanolyan álláspontot képvisel az öngyilkossággal kapcsolatban? (Most felejtsük el az önfeláldozást meg a hasonlókat.) Sok dolgot olvastam, a történelmen, a népek kultúráján és vallásain keresztül, az esetleírásoktól elkezdve, hatásvadász kamu cikkeken és vallásokon át mindent. Az egymástól független forrásokban pedig mindig voltak összefüggések, én pedig ebből indulok ki.

Én a magam részéről mondtam hogy nem vagyok biztos az általam leírt dolgokban. Ugyanakkor pozitivista sem vagyok, azaz nem utasítok el elvből mindent, ami nem illik bele az ember hétköznapi felfogásmódjába.
Az a baj, hogy az ember hozzá van szokva ahhoz a fizikai világhoz, amiben él. Úgy tartja hogy amit nem lehet megmagyarázni materiálisan (nem látható, érzékelhető, műszerrel nem mérhető), az nem létezhet. Pedig valószínű hogy a fizikai világ csupán egy kis részét képezi a világmindenségnek. Viszont amíg az ember a materialista valósághoz és a földhözragadt tényekhez ragaszkodik, addig nem is fog többet megtudni a világról.

Olyan dolog ez, mint amikor régen azt állították hogy a Föld lapos, vagy hogy a Föld a világmindenség közepe és a Nap kering a Föld körül. Bárki aki mást mert állítani, egyből eretneknek, ostobának bélyegezték és tűzzel-vassal üldözték.
Én azt tartom, hogy nem szabad mindig minden elől elzárkózni. Nyitottnak kell lenni az új, ismeretlen dolgok felé is. Hogy ismerje meg az ember az ismeretlent, ha nem is akarja megismerni?
Oldalak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, összesen: (39)


eXTReMe Tracker