Förhénc Hegy Vendégkönyv
Oldalak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, összesen: (9)
valaki - 2014.09.06, 13:36
köszönöm a választ! de én nem érzékelem az ingyen wifit!! a száloda engem nem gazdagit! a ci....y lámpa fénynél is ci...y marad! de majd ha a szállodáját feltörik és mindenki ott netezik .ahol ingyen lehet az valóban jó lesz!!!! amugy nem vagyok elkeseredve! de választ még nem kaptam!!

szép hétvégét! jó szüretelést mindenkinek!
tenni akaró - 2014.09.03, 20:04
Köszönöm mindenkinek aki támogatta az útfelújítást.Több bizalommal nagyobb tenni akarással akár végig is ért volna.Köszönettel Förhénciek.
- 2014.09.03, 00:35
Tisztelt valaki!

A dolgokat nagyon, de nagyon rosszul látja:
Szentgyörgyvári hegyen nincsen ingyen Wi-Fi, nincs világítás a hegyen (nálunk lesz), az utat most javítják.....nekünk van szállodánk, ott nincs!
Ha lesz világítás a fekete sem fekete, világosabb lesz.
Nem szabad ennyire elkeseredni.
valaki! - 2014.09.01, 20:58
Tisztelt Mindenki!

egy kérdésem lenne!
még nincs vizünk,de a feketesereg már egyre nagyobb számban található meg nálunk! haladunk a szentgyörgyvári hegy példája felé? 4 fekete fej egy lassú jármüböl pásztázzák a környéket! bizalomgerjesztő események! vannak akik probálják megvenni a birtokokat a feketék elöl ,de mindent nem tudnak megvennii!! meg ha még támogatják is öket , akkor meg könnyü dolguk van a feketéknek!

VÁROM A VÁLASZT, HOGY MI TÖRTÉNIK ITT!!!
csaba - mail - 2014.06.09, 14:31
Gratulálok a nyitott pincék megrendezéséhez! Remélem jövőre folytatódni fog.
Ha megengedik egy jó tanács jövőre: 8 után elég sokan potyára érkeztek a kápolnához. Nem volt sem bor, sem zene. Mindenki csalódottan fordult vissza. Jó lett volna még kicsit táncikálni és borozgatni.
A hírekben szomorúan olvastam, hogy valaki tönkretette a molinót. Ahogy a képen láttam, nem vagyok biztos benne, hogy eredetileg a megfelelő magasságban lett kifeszítve!!!

emotikon
Tóth Katalin - mail - 2014.06.09, 12:44
Köszönet a Nyitott Pincék nevű rendezvényért! Végre egy értékes, értékteremtő rendezvény! Az egész családunk élvezte, a borok fenségesek voltak, a pohár csodás!
- 2014.05.02, 21:41
Wass Albert: A patkányok honfoglalása

Tanulságos mese fiataloknak

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.

Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.

A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk-gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - És föllázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is - hogy a ház nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!

Wass Albert

tücsi - 2014.01.24, 22:01
Na végre! !! 1 szervezet akik önzetlenül tesznek valamit a hegyért! Köszönöm!!!
Károssy Gergő - 2013.09.05, 21:55
Teljesen egyet értek az előttem szólóval, szinte a saját szavaim használta...
Fülöp Anita - mail - 2013.08.16, 10:15

Minden vita kezelhető úgy, hogy mindkét fél győztesen kerüljön ki belőle.
Az ilyen hozzáállás nem a győzelemről és nem a vereségről szól. Arról szól, hogy egy vitás helyzetben kölcsönösen előnyös egyezség szülessen.Meghallgatja és megérti embertársa előterjesztéseit, véleményét, aggályait, majd a sajátját is elmondja és megérteti. Ami a Víz ügyet érinti az lassan már pár ember miatt nem vita hanem közröhej. Miért nem lehet kulturáltan, normális viselkedési normákat követve utána járni azon dolgoknak amit tudni szeretnénk?! Mi hosszútávra tervezünk a förhénci hegyen és igenis jó dolognak tartjuk hogy bevezessék a vizet. Csak egy példa, ha gyerkőcöknek medencét szeretnénk feltölteni,szerintem mindenki el tudja képzelni mennyire egyszerű (nyilván nem létfontosságú dolog de nem járhatunk nyaralgatni tó ill. tengerpartokra egész nyáron és a lakótelepi lukban sem tudunk medencézni ,főleg ha még eső sem esett) szóval emellett még jó pár érv szól nekünk az ügy mellett! Aki ellenzi (bármilyen okból kifolyólag) az legyen szíves, normálisan, nem alapból ellenségesen fejezze ki nem tetszését! Remélem a jövőben nagyobb lesz az egyetértés és az összetartás!
Oldalak: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, összesen: (9)


eXTReMe Tracker